Kedves
Gyerekek! A
választott nép kivonulása 03. 24. Mn 5.o
„Uram, eléd hozzuk betegeinket – vigasztalásért és gyógyulásért
fohászkodunk. Legyél közel a szenvedőkhöz, főleg a haldoklókhoz. Vigasztald a
szomorkodókat.
Adj bölcsességet és energiát az orvosoknak, kutatóknak; erőt minden nővérnek és betegápolónak ehhez a különösen nagy terheléshez. Imádkozunk mindazokért, akik szenvednek a pániktól. Mindazokért, akiket legyőz a félelem. Imádkozunk a viharban békességért, tisztánlátásért. Imádkozunk azokért, akik nagy anyagi károkat szenvednek, vagy ettől kell tartaniuk.
Jóságos Atyánk, mindenkit eléd hozunk, akiknek karanténban kell lenniük, magányosak és senkit nem tudnak átölelni. Töltsd el szívünket békéddel. És igen, kérünk azért, hogy ez a járvány visszahúzódjon, a számok csökkenjenek, újra minden a régi lehessen. Tégy minket hálássá minden egészséges napunkért.
Ne engedd, hogy elfelejtsük, hogy az életünk ajándék. Hogy egyszer meg fogunk halni és nem tudunk mindent kontrollálni. Hogy csak Te vagy örök. Hogy az életben annyi lényegtelen dolog van, ami gyakran túl hangosnak és fontosnak tűnik. Tégy minket hálássá mindazért, amit krízisek nélkül olyan könnyen figyelmen kívül hagyunk.
Bízunk Benned. Köszönjük.”
(Johannes Hartl)
Adj bölcsességet és energiát az orvosoknak, kutatóknak; erőt minden nővérnek és betegápolónak ehhez a különösen nagy terheléshez. Imádkozunk mindazokért, akik szenvednek a pániktól. Mindazokért, akiket legyőz a félelem. Imádkozunk a viharban békességért, tisztánlátásért. Imádkozunk azokért, akik nagy anyagi károkat szenvednek, vagy ettől kell tartaniuk.
Jóságos Atyánk, mindenkit eléd hozunk, akiknek karanténban kell lenniük, magányosak és senkit nem tudnak átölelni. Töltsd el szívünket békéddel. És igen, kérünk azért, hogy ez a járvány visszahúzódjon, a számok csökkenjenek, újra minden a régi lehessen. Tégy minket hálássá minden egészséges napunkért.
Ne engedd, hogy elfelejtsük, hogy az életünk ajándék. Hogy egyszer meg fogunk halni és nem tudunk mindent kontrollálni. Hogy csak Te vagy örök. Hogy az életben annyi lényegtelen dolog van, ami gyakran túl hangosnak és fontosnak tűnik. Tégy minket hálássá mindazért, amit krízisek nélkül olyan könnyen figyelmen kívül hagyunk.
Bízunk Benned. Köszönjük.”
(Johannes Hartl)
Ez az ima segíthet, hogy saját szavakkal megfogalmazva is az Úr Jézus
elé tudd vinni a kialakult helyzetet. Imádkozhatsz tanulótársaidért,
tanáraidért is.
Ehhez az imalánchoz úgy is kapcsolódhatsz, hogy a megadott linkre
kattintva azt is bejelölöd, melyik településen mondtad el ezt az imát.
Az első hét tapasztalatai alapján most továbblépünk,
s a visszajelzés, értékelés módját is pontosítom Felétek. Azt kérem, hogy a
füzetbe írt munkát legyetek szívesek lefényképezni, s azt e-mailben a címemre
(mariannaop@gmail.com) elküldeni. Értékelést úgy adok, hogy minden óra munkáját
kisjeggyel értékelem, s három kisjegy átlagából kaptok majd egy nagy jegyet,
amit a naplóba is beírok. A visszeküldést úgy csináljátok, ahogy Nektek jó! 1.
Lehet minden óra után a füzetbe írt munka fényképét visszaküldeni 2. Lehet 3
óra anyagát lefényképezni, s így visszaküldeni. Határidő a 4. óra napja.
Most nézzük a mai témát! Ma a választott nép
kivonulásáról tanulunk.
1.
Először a TK. 50. oldalán a rövid leírást, majd az 51.52. oldalon a
hosszabb szöveget olvasd el!
2.
Oldd meg egyénileg a TK 52/1. feladatát!
3.
Olvasd el Átkelés a Vörös-tengeren általam
összeállított összefoglalását!
4.
Füzetbe írd le a címet, dátumot, s a megadott feladatokat!
Köszönöm. + Ne
felejtsétek el a munkátokról a visszajelzés küldését!
Átkelés a
Vörös-tengeren
Miután
a fáraó végre elengedte a népet, Isten a pusztai úton, a Vörös-tenger felé
vitte őket. Az Úr előttük vonult, hogy mutassa az utat, nappal
felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban. Amikor Egyiptom királyát
értesítették, hogy a nép elmenekült, a fáraónak magatartása megváltozott
a nép iránt. Ezt mondta: „Mit tettünk? Elengedtük Izraelt, hogy ne szolgáljon
nekünk.” Befogatott harci szekerébe és mozgósította seregét.
Az egyiptomiak utánuk mentek és elérték őket, amikor a tengerparton táboroztak:
ott volt a fáraó minden lova, szekerei és serege. Izrael fiai
felnéztek és látták, hogy az egyiptomiak üldözik őket. Erre nagyon
megijedtek és hangosan kiáltottak az Úrhoz. Mózesnek pedig ezt
mondták: „Nem voltak sírok Egyiptomban, hogy idehoztál bennünket a pusztába
meghalni? Milyen szolgálatot tettél nekünk azzal, hogy kivezettél
Egyiptomból?” Mózes így válaszolt: „Ne féljetek, legyetek erősek, és
meglátjátok az Úr segítségét, amelyet ma nyújt nektek. Mert ahogy ma látjátok
az egyiptomiakat, soha többé nem fogjátok látni őket. Az Úr harcol majd
értetek, s nektek nem lesz semmi dolgotok.”
Az Úr így szólt Mózeshez:
„Miért kiáltasz hozzám? Parancsold meg Izrael fiainak, hogy induljanak! Te
pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezed a tenger fölé és
válaszd ketté, hogy Izrael fiai száraz lábbal átmehessenek rajta! Az
egyiptomiak megtudják, hogy én vagyok az Úr.” Akkor az Isten angyala, aki
az izraeliták csapata előtt járt, megváltoztatta helyét és mögéjük vonult. A
felhőoszlop mögöttük ereszkedett le, s az egyiptomiak serege és az
izraeliták tábora között. A felhő sötét maradt, s az éjszaka elmúlt anélkül,
hogy a két sereg közeledett volna egymáshoz. Mózes ekkor kinyújtotta kezét
a tenger fölé. Az Úr egész éjjel tartó erős keleti széllel visszaszorította a
tengert, és kiszárította. A víz kettévált, és Izrael fiai a száraz
tengerfenéken vonultak át, miközben a víz jobb és bal felől úgy állt,
mint a fal. Az egyiptomiak utánuk vetették magukat, a fáraó minden lova,
szekere és lovasa utánuk ment a tengerbe. A reggeli őrség idején az Úr a
tűz és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak seregére, és
megzavarta. Akadályozta a szekerek kerekét, ezért csak bajjal jutottak
előre. Az egyiptomiak kiabálni kezdtek: „Meneküljünk Izrael fiai elől, mivel az
Úr harcol értük az egyiptomiak ellen.” Az Úr pedig így szólt Mózeshez: „Nyújtsd
ki kezed a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon!”Mózes kinyújtotta
kezét a tenger fölé. A víz visszaömlött,
és ellepte a szekereket, a lovasokat és a fáraó egész népét.
Senki sem maradt életben közülük. Izrael fiai azonban száraz talajon
mentek át a tengeren. Így mentette meg az Úr azon a napon Izrael fiait az
egyiptomiak hatalmától. Izrael fiai tanúi voltak a nagy tettnek, amelyet az Úr
az egyiptomiakon véghezvitt. A népet félelem töltötte el az Úr színe előtt, de
bízott az Úrban és Mózesben, az ő szolgájában.
1.
Állítsd sorba
az eseményeket! Helyes sorrendben írd is le a füzetbe!
__ A fáraó meggondolja magát.
__ Az egyiptomiak is bemennek a tengerbe.
__ Az Úr utat mutat a pusztában.
__ Visszazúdul a tenger vize.
__ Mózes a bottal kettéválasztja a tengert.
2.
Írd le a 2
kérdést a füzetbe, s válaszold is meg!
Hogyan, miben vonult az Úr az
izraeliták elől?
Hogyan mentette meg Isten a zsidókat az egyiptomi
seregtől?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése