A honfoglalás - tk. 153. oldal
A honfoglalás előtti utolsó szálláshely, Etelköz a
Kárpátoktól keletre, a Dnyeper és a Dnyeszter folyók vidékén
lehetett
· a
törzsek szoros szövetségben éltek, vérszerződést
kötöttek
· a
hét törzsfő: Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm
· Álmost
választották meg fejedelemnek - őt fia, Árpád követte
A magyarság vándorlásának állomásai
Az etelközi magyarság félelmetes ellenségnek számított
a szomszédos népek számára. Ennek oka az volt, hogy gyors lovaikon, kitűnő
fegyvereikkel igen gyakorlottan harcoltak. Nem ritkán cselhez folyamodtak.
Menekülést színlelve maguk után csalták az ellenséget, majd gyorsan megfordulva
bekerítették és legyőzték őket. Etelközből délre, északra és nyugatra is vezettek
hadjáratokat. Leggyakrabban valamelyik nép uralkodójának felkérésére harcoltak,
és fizetségül részesültek a zsákmányból.
Fegyvereik: íj, kard, kopja
A magyarok kedvelt hadicsele: megfutamodást
színleltek, majd hátba támadták az ellenséget
Szvatopluk morva fejedelem háborúba keveredett a
frankokkal, és a magyarokat hívta segítségül. Közösen legyőzték a frankokat, de
a magyar sereg már nem tért vissza a Kárpátokon túlra, hanem behívta Árpád
fejedelmet a fősereggel együtt. (Fehér ló mondája)
A magyarok a Vereckei-hágón keresztül vonultak be a Kárpát-medencébe.
A
honfoglalás 895-ben kezdődött, és 900-ban fejeződött be.
Ez idő alatt több győztes csata eredményeként az egész Kárpát-medence a
magyarok birtokába került.
A honfoglalásról 1894-ben készített Feszty-körkép
Ópusztaszeren látható
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése