A hétfői webinárium előkészítése - olvasgatásra!
Vándorlás a pusztán - tk. 148. o.
Mikor és hol alakult ki a magyar
nép? Mely népekkel lehettek közös őseink? Távoli múltba nyúló kérdések ezek,
ezért nehéz rájuk biztos válaszokat adni. A középkorban lejegyzett mondák a
hunokkal rokonították népünket. Így jöhetett létre eredetmondánk, Ménrót
fiainak (Hunor és Magor) története is. - tk. 148. oldal
Hunor, Magyar és a szarvas egy 14.
századi kódexben
A nyelvészek azt állapították meg, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik. A leggyakrabban használt szavaink többsége ilyen eredetű. E nyelvcsaládba tartozik a magyaron kívül például még a finn, az észt és a lapp nyelv is. A nyelvrokonság utalhat arra, hogy valamikor nagyon régen együtt éltek e népek ősei. A nyelvtudósok azt is megállapították, hogy 2500-3000 évvel ezelőtt alakult ki a magyar nyelv, illetve annak egy régebbi formája.
A magyarság történetét ősi időkbe
követhetjük vissza szavaink, mondáink és a régészeti leletek segítségével.
Hosszú vándorlás után telepedtek meg őseink a Kárpát-medencében.
A magyar őshazának a magyar népnév
kialakulásának helyszínét, az Urál
vidéket tekintik.
A következő szállásterület a Volga
és a Káma folyók találkozásánál, Baskíriában volt. Ezt később Magna Hungáriának, nagy vagy régi
Magyarországnak nevezték.
Itt őseink nomád gazdálkodással foglalkoztak, melynek lényege a vándorló
állattenyésztés. Igen sok, gyakran több ezer állatot legeltettek együtt. Ha az
állatok lelegelték a legelőt, tovább hajtották őket. Nyáron azokra a
területekre, ahol hűvösebb volt, és nem száradt el a fű, télen oda, ahol nem
borította hó a talajt. Az új terület megszerzése sokszor csak harc árán volt
lehetséges. A magyarok lóháton harcoltak. Legfontosabb fegyverük az íj volt,
amelyet lovon vágtatva is kiválóan tudtak használni. Nomád módon tartani csak
erre alkalmas állatokat – juhot, szarvasmarhát, lovat – lehet.
Az őshazát elhagyva őseink délnek,
majd nyugatnak fordultak. A Don és a Dnyeper folyók között telepedtek le. Ezt a
földet egyik vezérükről, Levediről Levédiának
nevezzük. Ezen a vidéken bolgár-törökökkel éltek együtt. Sok mindent
megtanultak tőlük, így a földművelést is. Az új szokásokkal együtt új szavak is
bekerültek a nyelvünkbe. Ezek a török eredetű szavak elárulják számunkra, mivel
gyarapodott a magyarság ebben az időszakban. A földművelés legalább aratásig
egy helyhez kötötte őseinket, ezért ezt az életmódot félnomádnak nevezzük.
Kerek sátrakban, jurtákban laktak. A
jurtákat szét lehetett szedni, és az
új szállásterületen össze lehetett állítani.
A legkisebb, önállóan is
tevékenykedni, fennmaradni képes egység a nagycsalád
volt. Tagjait alapvetően vérségi kötelékek fűzték össze. Állatvagyonuk közös
volt, életüket a család rangidős férfitagja irányította.
A nagycsaládok nemzetségeket alkottak. Az összetartó erőt a távoli múltbéli közös
ős jelentette számukra. Idegen népek elleni támadáskor, legelőszerzéskor
azonban szükség volt a törzs erejére.
A törzseket a nemzetségek alkották, vezetőjük az egyik nemzetség
feje. Törzsfővé annak a nemzetségnek a vezetője válhatott, amely katonailag
elég erős volt, és jelentős állatállománnyal rendelkezett. A törzseket már nem
a vérségi kötelék tartotta össze, hanem mesterséges szervezetek voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése