A következő két órára (kedd, szerda) szóló feladatok, érdekességek: nem kell leírni
A Pál utcai fiúk - a regény utóélete:
· Számtalan
nyelvre fordították le. A teljesség igénye nélkül: a klasszikus értelemben vett
világnyelvek mellett albán, héber, eszperantó, grúz, örmény, macedón, vietnámi,
finn, litván és azeri nyelven is olvashatjuk.
· A
Práter utca 11-es száma előtt egy, a híres einstand jelenetét megörökítő
szoborcsoportot áll, és Nemecseknek stílszerűen a Füvészkert tavában állítottak
örök emléket.
· Molnár
Ferenc műve már-már magától értetődően a filmesek figyelmét is felkeltette:
leghíresebb feldolgozás Fábri Zoltán 1969-ben készült filmje.
· Dés
László, Geszti Péter és Grecsó Krisztián jóvoltából zenés színdarabként is
szurkolhatunk a grundért küzdő gittegylet tagjainak.
A Nagy Könyv
egy országos felmérés és programsorozat volt Magyarországon 2005-ben, melynek
célja az országosan legnépszerűbb regény megválasztása, valamint az olvasás
népszerűsítése volt. A Pál utcai fiúk a 2. helyen végzett.
Geszti Péter készített kisfilmet a műről 1:45-től 27:45-ig nézheted meg
Geszti Péter ,,levele a 100 éves Nemecsek Ernőnek"
Levél Nemecsek Ernőnek
Cím: Nemecsek@grund.hu
Szia Ernő!
Képzeld, 100 éves lettél. Egy százéves kisfiú. Még
szobrot is kaptál a múlt héten a Práter utcában, amint a fiúkkal éppen golyót
gurítasz abban a legendás pillanatban, amelyben teremtőd – bizonyos Molnár
Ferenc – megállította feletted az égen a mulandóság napját.
Mondták már neked, hogy tulajdonképpen te vagy az első
magyar sorozathős, hiszen először sorozatban jelentél meg egy újságban? Egy
sorozathős, akinek olyan kicsi a lába nyoma, hogy üldözői se tudják felfogni
ésszel. Hiába, a nagyság átka.
Te Ernő! Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr, sem
úgy, hogy Nemecsek Nemzettestvér, nem lettél sem Nemecsek Bajtárs, elvtárs
polgártárs, te megúsztad a XX. századot. Igaz, ehhez korábban bele kellett
halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák halva születnek.
Tudsz valamit a többiekről? Képzeld, a jó Boka még
1916-ban meghalt, az úgynevezett első világháborúban. Az elsőben, amelyben már
gázzal öltek a frontokon, s az utolsóban, amelyben a hadifoglyokat illett
életben hagyni. Boka János cs. kir. hadnagy – élt 30 évet.
Weisz, Geréb és Wendauer meg úgy tűnt el, hogy sárga
csillagot kellett a kabátjukra varrni, és felrakták őket vagonokba, olyanokba,
amelyeken a te korodban csak állatokat szállítottak. Soha nem tértek vissza. Ez
már abban a második világháborúban történt, az első olyanban, amelyben
atombomba robbant, és az utolsóban, amelyikben még maradtak túlélők. Mondják, a
nagyobbik Pásztor is ott volt, amikor odaterelték Weiszéket a szerelvényhez,
csak nem vörös inget hordott, hanem feketét.
Aztán ott van a Csele. Csele elment az országból
Amerikába, az unokái már nem beszélnek magyarul, Clevelandben élnek, van egy
kalapüzletük. Az áll a cégtáblán: Csele and Csele.
Áts Ferit börtönbe csukták, és halálra ítélték, mert
nagy forradalom tört ki Pesten egy ködös októberben, és ő a jó oldalra állt, de
később kiderült, hogy az a rossz oldal. Ma megint jó. De ezt már nem érhette
meg. A körúton a Mária utcától nem messze volt egy mozgókép színház. Na, ott
harcolt, pedig akkor már túl volt a hatvanon. Puskája is volt, csapata is volt,
de nem tudta megvédeni a zászlóját, azt a tépett lukas zászlót. A Barabás lett
az ügyvédje, de nem tudta kihozni a rács mögül. Nem olyan idők voltak.
Akkoriban végleg elveszni látszott a grund. Tudod, amikor egy egész országot
einstandolnak, bizony, az kemény.
Na és a Csónakos… Papuskám, az megúszott mindent.
Melós lett a Weisz-Mannfrédban, aztán jöhettek-mehettek a kormányok, kommandók,
szervezetek, gittegyletek, az csak nem keveredett bele semmibe. Megházasodott,
lett nagy családja, aztán csak járt ki a Fradi meccsekre, nagyokat fütyölt, ha
nyertek, ha vesztettek, megtanított minden utcakölyköt szépen káromkodni, és
köpködte a szotyit, amíg volt foga megrágni. Ferencváros-Ferencváros, hééé…
Te Ernő! Most, hogy így a fiúkról beszélünk… lehet, hogy
jobb is, hogy az az író 3-szor megfürösztött téged abban a regényben? Talán
jobb volt eszmétől lázasan a hazáért meghűlni, mint felnőni és elveszíteni
benne a hitet, vagy megélni, hogy a haza elveszejt téged?
Haza, haza… – nagy Há vagy kicsi? Hogy írjam, Ernő? Ha
nagybetűvel írom, manapság azt mondják, magyarkodok, ha kicsivel rám fogják,
hogy áruló vagyok, és akkor az én nevemet is csupa kisbetűvel írják majd
valakik. A valakik sokan vannak, s valahogy mindig megtalálják egymást. Nemrég
óta van egy nagy találmány. Neked nagyon tetszene. Internetnek hívják, mindenki
használhatja, hogy híreket olvasson, tanuljon vagy üzenjen vele másoknak, és,
úgy van az, Ernő, hogy ma divat mindent kisbetűvel írni, neveket, címeket, és
az emberek annyi ostobaságot és aljasságot képesek írni egymásnak, egymásról –
persze nem az igazi nevükön – hogy tulajdonképpen mindegy is, kisbetűvel írják
a nevüket vagy nem, mert csak a név kötelez, a névtelenség semmire sem kötelez.
Lehet, hogy ez egy olyan kisbetűs kor, és ez a világ csak a valakiké?
Ugye, hogy nem úgy van az, Papuskám?! Ugye, hogy a
HAZA nagybetű, csupa-csupa erős, hatalmas írásjegy? És a GRUND is? És az is,
hogy, hogy Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, meg, hogy Barátság, Bátorság,
Becsület, Áldozat, Megbocsájtás? Ugye, mi azért így írjuk? Ugye, így? Na jól
van, jól van. Te mindig meg tudsz nyugtatni ez ügyben. Látod, most is te adod a
bizonyosságot, mint egy ajándékot, pedig ez a te születésnapod, rá se ránts!
Tudod, halhatatlanoknál ez csak rigófütty. Boldog születésnapot, Ernő! Éljenek
a Pál utcai fiúk, éljen a grund!
Tisztelettel:
Geszti Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése